Amúgy eredetileg Manhattant is beterveztem, igaz, nem ez volt a legfőbb vágyam. Ki akartam szabadulni a városi létből,vidékre menni.Vagy esetleg más városokat felfedezni. De mivel ezekért nem tettem nagy lépéseket, a vonatjegyek meg nem estek az ölembe, itthon maradtam.
Mellesleg ezt egyáltalán nem bántam meg, valószínű, hogy így kellet lennie. Semmi utazás. Habár az augusztusi arácsi Balatonozás óta, csak a Duna vizét szagolom, ezen a héten nem tűnik büdösnek.
Na jó, ezennel kifogytam a költői képekből.
Itthon maradtam, a mi Budapestünkön, és minden percét kiélvezem. Jobban rajongok érte, mint valaha, bár mindig is sajátomként kezeltem. Míg a Mama és a Samu szerették a turistát játszani a városban, én nem vettem részt ebben, hanem fent tartott orral vonultam mellettük.
A városhoz tartozik, az a nyári szünetre tervezett időtöltés, hogy tanfolyamokat nyitunk. Dórival, aki a kissé gyengébben tájékozódó barátnőim táborát alkotja (több tábor nincs), elhatároztuk, hogy nyáron megtanítjuk egymást egy s másra. Konkrétabban én megtanítom neki, hogy melyik a villamos nevű jármű, esetleg azt is, hogy melyik kerületben van, míg ő a konyhatudomány alapjait adja nekem át. (Igen, vannak hiányosságaim. De vasárnap megtanultam, hogy mit nevezünk búzadarának.)
Tegnap, az utcákat(és turkálókat) járva rátaláltam egy újabb családtagra. Eredetileg pulcsit akartam venni, de ahogy megláttam kiskorom álmát, persze, hogy nem tudtam ellenállni. Itthon is örömmel fogadták, a buszon is jókedvűek lettek tőle. A nagyon cuki, új Thököly úti lakos még névválasztás alatt áll, de már beilleszkedett a zuglói környezetbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése