16 éves és 5 napos

Kedden nem történt csoda, annak ellenére, hogy 16 éves lettem, de azért szülinapom volt, úgyhogy nna!
Ilyenkor a legfontosabb, hogy semmi rossz vagy unalmas nem tudja elvenni a kedvem, mert egész nap annak örülök, hogy valahány éve ezen a napon születtem, és hú! :)
Meg mindenki iszonyatosan kedves, a Mama elmeséli a születésem előtti napokat és azt is, amikor megszülettem, és én élvezem ezt tizenhatodszorra is, sőt, kérem, hogy mesélje mégmégmég.

A Papához bementem a kórházba, és a kedvemért mosolygott is kicsit, és még könyveket is kaptam tőle! A Samu egész nap hihetetlenül cuki volt, és ha nem vele voltam délelőtt a szünetekben, akkor az sms áradatokra válaszoltam. És iszonyatosan élveztem, hogy millióan felköszöntöttek. Szóval egy szülinap nem telhet rosszul, pláne, ha még valaki olyan ajándékokat kap, mint én. A két főajándék Csönge fotóinak gyűjteménye és egy iszonyat jó gép volt, amibe rögtön beleszerettem, és amúgy is mindennek rohadtul örültem! :) Ami pedig a legjobb, hogy ezen a napon örülök a legjobban annak, hogy élek.

Sajnos szerdán már senkit sem érdekelt annyira, hogy előző nap (és 16 évvel azelőtt) születtem, hanem minden ment úgy, ahogy szokott, és ugyanolyan hülye lelkiállapotban mentem végig az Osvát utcán, mint eddig, és a hét további részében is csak a hétvégére vágytam, vagyis egy kis pihenésre. Persze legjobban azt szerettem volna, hogy még egy héttel később legyen, és buli!

De milyen jó, hogy ez a hétvége sem maradt ki! Az eléggé semleges, de semmiképpen sem szuper szerda ótai hangulatomat valami egészen iszonyatosan király váltotta fel, ami annyira meglepett, mint még soha, semmi. A keddi(elmaradt) csodát, olyan fantasztikus váltotta fel, amit egyszerűen nem bírok megfogalmazni.
Inkább bemutatnám a viszonyomat egy videóval a meglepetés bulit illetően.
Küldöm a buli ötletgazdájának, összes szervezőjének, összes résztvevőjének és az összes nem jelenlévőnek is a világon! Nagyon! Nagyon! Köszönöm!