zuglói panoráma

- Jaj, de szép a Hold fénye! Ja, nem. Az a műjégpályáé.. :))

16 éves és 5 napos

Kedden nem történt csoda, annak ellenére, hogy 16 éves lettem, de azért szülinapom volt, úgyhogy nna!
Ilyenkor a legfontosabb, hogy semmi rossz vagy unalmas nem tudja elvenni a kedvem, mert egész nap annak örülök, hogy valahány éve ezen a napon születtem, és hú! :)
Meg mindenki iszonyatosan kedves, a Mama elmeséli a születésem előtti napokat és azt is, amikor megszülettem, és én élvezem ezt tizenhatodszorra is, sőt, kérem, hogy mesélje mégmégmég.

A Papához bementem a kórházba, és a kedvemért mosolygott is kicsit, és még könyveket is kaptam tőle! A Samu egész nap hihetetlenül cuki volt, és ha nem vele voltam délelőtt a szünetekben, akkor az sms áradatokra válaszoltam. És iszonyatosan élveztem, hogy millióan felköszöntöttek. Szóval egy szülinap nem telhet rosszul, pláne, ha még valaki olyan ajándékokat kap, mint én. A két főajándék Csönge fotóinak gyűjteménye és egy iszonyat jó gép volt, amibe rögtön beleszerettem, és amúgy is mindennek rohadtul örültem! :) Ami pedig a legjobb, hogy ezen a napon örülök a legjobban annak, hogy élek.

Sajnos szerdán már senkit sem érdekelt annyira, hogy előző nap (és 16 évvel azelőtt) születtem, hanem minden ment úgy, ahogy szokott, és ugyanolyan hülye lelkiállapotban mentem végig az Osvát utcán, mint eddig, és a hét további részében is csak a hétvégére vágytam, vagyis egy kis pihenésre. Persze legjobban azt szerettem volna, hogy még egy héttel később legyen, és buli!

De milyen jó, hogy ez a hétvége sem maradt ki! Az eléggé semleges, de semmiképpen sem szuper szerda ótai hangulatomat valami egészen iszonyatosan király váltotta fel, ami annyira meglepett, mint még soha, semmi. A keddi(elmaradt) csodát, olyan fantasztikus váltotta fel, amit egyszerűen nem bírok megfogalmazni.
Inkább bemutatnám a viszonyomat egy videóval a meglepetés bulit illetően.
Küldöm a buli ötletgazdájának, összes szervezőjének, összes résztvevőjének és az összes nem jelenlévőnek is a világon! Nagyon! Nagyon! Köszönöm!

15 - utoljára

a 15. évemben:
-első középiskolás szülinap
-első jó osztály, akiket szeretek és engem is szeretnek
-konzihagulat :)
-zene
-kürt,gyakorlás,hajtás, stressz, mókakacagás
-tanulás
-rajongás
-barátnők
-szép karácsony
-család
-illés utcai január
-keserves tavasz-fran palermo vége
-fantasztikus nyár-szemes,kapolcs,horány,sziget,arács,budapest
-új szoba!
-nyár vége-nehéz
-Papa kórház
-konzibúcsú
-Than Károly Ökoiskola Gimnázium Szakközépiskola és Szakiskola
-németnémet
-három középiskola
-Barna Sára 9.b, 10.gy,10.d
-Madách Imre Gimnázium
-rengeteg új ember megismerése
-tapasztalatok
-élményözön, egész évben

köszönöm.

szép volt, jó volt, rossz volt, izgalmas volt, elég volt. most van az utolsó hétfőm 15 évesen. nagyon várom a holnapot, mert ugye az a nap más, mint a többi! :) örülök, hogy 16 éves leszek, szerintem szép szám! és élveztem ezt az évet, habár jó, hogy egy újabb érkezik, de az kár, hogy nem lehetek soha többé 15 éves, mert majd valamikor biztos akarok ennyi lenni!
az édes 16omtól meg azt kérném, hogy legyen ugyanilyen eseménydús, de, ha lehet kevésbé legyen tele megterhelő változásokkal! köszi, előre is! :)

a Mama 16 éve már a kórházban volt. pár óra, és megszületek.
juhú.

novemberi vershármas nekem és mindenkinek

Francois Villon: Apró képek balladája

Tudom, mi tejben a légy, 

tudom, ruha teszi az embert, 

tudom, az új tavasz mi szép, 

tudom, mely gyümölcs, merre termett, 

tudom mely fán mily gyanta serked, 

tudom, hogy minden egy dolog, 

tudom a munkát, lusta kedvet, 

csak azt nem tudom, ki vagyok.

Tudom az urak nyakdíszét, 

tudom, melyik ruha mi szerzet, 

tudom, ki gazda, ki cseléd, 

tudom, mily fátyolt kik viselnek, 

tudom a tolvaj- s kártyanyelvet, 

tudom, tortán él sok piszok, 

tudom, mely csap mily bort ereszthet, 

csak azt nem tudom, ki vagyok.

Tudom ló s öszvér erejét, 

tudom, mit érnek, mit cipelnek, 

tudom, pénz szava szép beszéd, 

tudom, hol mérik a szerelmet, 

tudom, mit higgyek a szememnek, 

tudom, Róma mit alkotott, 

tudom, hogy a cseh mért eretnek, 

csak azt nem tudom, ki vagyok.

Mindent tudok hát, drága herceg, 

tudom, mi sápadt, s mi ragyog, 

tudom, hogy a férgek megesznek, 

csak azt nem tudom, ki vagyok.

(Szabó Lőrinc fordítása)

Lukács Bence: Áltudományos vers

Légyvér a légycsapón
Légvárak a takarón
Gyűrődések a betonban
Vákuumban ha bomba robban
Némán pörögnek a testek
Erők ha egymásnak esnek
Schrödinger macskája ha nyávog
Kinyiffan ha kalkulálod

Szerelem: részeg kémikus
A magány ezoterikus
A boldogság vudu baba
Szurkálod mégse megy soha
Áltudományos árkokon
Üldöz tovább a fájdalom
Hörpintesz, hogy 'Isten, isten..
Csillag tetkók a hátadon'

Kakaóvajas álmokon
Adekvát délutánokon
Mikor marasztal az asztal
És egy bakelit vigasztal
UFO-k jönnek elrabolni
Zöld fényben sok ócska holmi
'Csak ezt a dalt még' - kéred őket
És kezdesz összepakolni

Barna Sára:  Erőgyűjtő novemberre (Papának)

Süvít Budapesten a novemberi szél,
-Mi az? Hogyhogy mindjárt megint tél?-
belefúj az mindenhova,
lyukba, házba, hangulatba!
A klinikák padlóin is csoszog a gazember,
(az utcaseprő szegény, beteg ember).

De akkor 16 éve, hogy élek,
ennek örülj Papa, kérlek!
Tudom, hogy hétköznapok kellenek,
de ahhoz kell a nem kellemes,
és míg túl leszel a nehezén,
jusson eszedbe Ady neve még!

Otthon a házi krémesen csámcsogunk.

Verset írni hogyan is kell?
Ezt meg kell beszélnünk még egyszer!
A Barca meccsek el nem fogynak,
Messi előtted csak gólt mer,
hajrá, hajrá! Hallod Papa?
Már át is vészeltük a novembert!

nosztalgiaforever

Még kedden mondtam a Mamának, hogy nagyon hiányoznak a kettes programjaink, amiket régen egyfolytában űztünk. Úgyhogy szerdán sokat voltunk együtt, először a Bosnyák téri piacra mentünk, ami nekem nagyon nosztalgikus volt, mert rég voltam ott vele vásárolni, és újra rájöttem, hogy mennyire szeretek a  piacon lenni.

Mondjuk sok hasznomat nem lehetett venni, mert fotóztam, és gyönyörködtem a helyben, míg a Mama vásárolt.

Szóval én a mobilommal csináltam a képeket (jaj, de jó lenne már egy fényképezőgép!), és kérdezgettem a néniktől, hogy szabad-e. Egy fiatalabb nő, mondta, hogy fog küldeni nekem még szebb képet, amin még szebb az árúja. Igaz, hogy még nem küldött, de vicces volt a jelenet. Habár drágán árult, úgyhogy csak egy padlizsánt vettünk, meg azért is, mert én a néniknél szeretek vásárolni, a kevésbé rendezett pultoknál.

(de nem tagadom, hogy ez gyönyörű volt!)

Aztán kimentünk a másik részre, és ott is hú de jó volt!!!!

                                          régen mindig innen akartam az összes árut felvásárolni...:)

és azt hittem, hogy csak ez az egy hely létezik, ahol cipőt lehet venni. mindig innen kaptunk, egy Bosnyák téri kisboltból, ahol az eladónéni nagyon aranyos.

Aztán délután a Ligetbe mentünk, ami persze még nosztalgikusabb volt, mivel itt töltöttem az egész (kis)gyerekkoromat. Hihetetlen, hogy mennyi emlékem van már, így (majdnem) 16 évesen is. És az is hihetetlen, hogy olyan vagyok, mint egy idős néni, mert egyfolytában nosztalgiázom. A mi édes Városligetünket is mennyire elhanyagoljuk, erre is szerdán jöttem rá! Nagyon jó volt a séta, és két percenként megálltunk valahol, mert én visítoztam, hogy ez volt a "színpad" a "mászófa" a "Szobor" a "Kődombok", itt volt a régi játszó, amit már leromboltak, és hú de kicsi lett, és szedjünk gesztenyét!

Amúgy tényleg hihetetlenül gyönyörű volt az őszi Liget!

                                           
                                            Ezt a szobrot mindig megmásztuk a Samuval.

 
 És itt a Kődomb, amit imádtunk, csak közben elvették a körülötte lévő játszóteret, mert veszélyes volt.. De a három domb megmaradt. Ezek mellesleg tényleg nagyon veszélyesek, irtóra csúsznak. Persze mi imádtuk megmászni őket, habár emlékszem, hogy a legnagyobbat nekem csak sokára sikerült. Nagyon örülök, hogy még megvannak!

Az Oktogonig elsétáltunk, kisebb megszakításokkal.( könyvesbolt, pisi, forrócsoki)

Köszi Mama! Ez jó volt!

budapestbudapest

Az őszi szünetre természetesen elegem lett Pestből, és ki akartam mozdulni.

Amúgy eredetileg Manhattant is beterveztem, igaz, nem ez volt a legfőbb vágyam. Ki akartam szabadulni a városi létből,vidékre menni.Vagy esetleg más városokat felfedezni. De mivel ezekért nem tettem nagy lépéseket, a vonatjegyek meg nem estek az ölembe, itthon maradtam.

Mellesleg ezt egyáltalán nem bántam meg, valószínű, hogy így kellet lennie. Semmi utazás. Habár az augusztusi arácsi Balatonozás óta, csak a Duna vizét szagolom, ezen a héten nem tűnik büdösnek.

Na jó, ezennel kifogytam a költői képekből.

Itthon maradtam, a mi Budapestünkön, és minden percét kiélvezem. Jobban rajongok érte, mint valaha, bár mindig is sajátomként kezeltem. Míg a Mama és a Samu szerették a turistát játszani a városban, én nem vettem részt ebben, hanem fent tartott orral vonultam mellettük.

A városhoz tartozik, az a nyári szünetre tervezett időtöltés, hogy tanfolyamokat nyitunk. Dórival, aki a kissé gyengébben tájékozódó barátnőim táborát alkotja (több tábor nincs), elhatároztuk, hogy nyáron megtanítjuk egymást egy s másra. Konkrétabban én megtanítom neki, hogy melyik a villamos nevű jármű, esetleg azt is, hogy melyik kerületben van, míg ő a konyhatudomány alapjait adja nekem át. (Igen, vannak hiányosságaim. De vasárnap megtanultam, hogy mit nevezünk búzadarának.)

Tegnap, az utcákat(és turkálókat) járva rátaláltam egy újabb családtagra. Eredetileg pulcsit akartam venni, de ahogy megláttam kiskorom álmát, persze, hogy nem tudtam ellenállni. Itthon is örömmel fogadták, a buszon is jókedvűek lettek tőle. A nagyon cuki, új Thököly úti lakos még névválasztás alatt áll, de már beilleszkedett a zuglói környezetbe.