Tök jó, hogy a Rebeka már elégedetlenkedik, hogy régen írtam, úgyhogy most végre megteszem. Meg persze azért is, mert ma képtelen voltam felkelni és bemenni az iskolába...
A régi blogomban már volt egy ilyen című bejegyzés, de mivel úgy érzem, az utóbbi hetekben ez megint nagyon fontos nekem, erről írok.
Ezekbe a bizonyos apró dolgokba nagyon jó érzés beletemetkezni, és kibírni egy napot.
Reggel annyira feltöltődöm tőlük, hogy nem is emlékszem az egy perccel azelőtti állapotomra, ami sosem mondható fényesnek... Arra gondolok, h mostanában oylan szerencsém volt, hogy reggel csomószor kaptam szuper sms-t.(köszi Zsozsó, Fruzsi, Csönge) A Samuval meg suli közben tudok sokat smsezni.
Vagy legyen ez egy email, aminek örülök, és csak reggel olvasom, valami blogbejegyzés akár, vagy valaki hangja kora reggel, amitől elszoktam, de múltkor a Mamával mégis váltottam pár szót. És ha a Samu nulladik órára megy, még vele is találkozom. Az is, ha a Papa hív, hogy hol vagyok már, vagy esetleg jót álmodok.Ha tudom,h suli után csinálhatok valami jót, várhatom,h a Barnival dolgozhassak az Illésben, a Mió mamánál ebédelhetek, Marcival, Blankával, Rózsával egy pillanatra találkozhatok. A Fruzsival király összefutni a Deáknál, a Bogival új körömlakkokat venni.A Rebussal tervezgetni, hogy mit csinálunk a hétvégén, amikor végre találkozunk. A Danit hazavárni.
Annyira jó, hogy van lehetőségem ilyeneken gondolkozni, ilyeneket várni, sokkal gyorsabban, az smsektől meg jobban telik a nap.
"úgyhogy segítség! jöjjenek az apró jó dolgok, mert iszonyatos erejükkel meg tudnak változtatni egy hosszú, rossz napot!"
Talán azért vagyok kiéhezve az apró dolgok nagy erejére, mert történtek most nagy dolgok, amik elszívják az erőt.És főleg azok forognak a fejben, szóval jó kicsit letakarni valamivel őket.
Szóval beköszöntött a szeptember, ami rég volt iylen nehéz, de nem baj, mert talán így megint sokára lesz az.Ameddig meg nehéz, pázlit rakunk ki a fejünkben az apró dolgok nagy erejéből.
