megyünk

persze, hogy megyünk. balatonszemes a legjobb hely széles e világon.

1.

boldog szülinapot blog! olyan jó, hogy már egy éve vagy!
és most írok először külföldről, ez az ajándék!:)

sok puszi berlinből

fellélegzett

Ugye a nyár már csak olyan, hogy a dolgok fellélegeznek.
Ma éjjel éppen Budapest lélegzett fel-én úgy képzelem, hogy mindenki egyszerre- a kánikula enyhülése miatt.
Én is nyugodtabban aludtam, nem volt 'mindjármeghaloknemkapoklevegőtsehogysejó' forgolódás, és örültem, hogy most mindenki kipihenheti pár napos fáradalmait. Az időjárás megadta magát, szerintem annyit emlegette  mindenki, hogy elege lett, és adott esőt. Pedig csak pár napig próbált kárörvendve nevetni rajtunk, hogy 'nahh ezt akarták áprilisban'.
Tény, hogy ezt csak így tudom írni, hogy kapok levegőt a szobámban, de én szeretem ezt a júniusi hetet, amit egyik évben sem úszunk meg. Ide- oda ragadunk, mindenki nyivákol, és látjátok, még egy blogbejegyzés harmada is a melegről szól, de van egy jó hangulata is. Főleg a fellélegzés. Mert utána annyira nagy öröm az enyhülés, hogy csak vigyorogni tud az ember! Tegnap még le is kameráztam éjjel háromkor a zuhogó esőt.

A nyár, akkor is a fellélegzés időszaka, amikor június 14-én kiléptünk a Madáchból, és talán legnehezebb iskolai évem után minden szabadság belém áramlik, amikor az elsőre fürdünk nyáron a szabadban, amikor rájövök, hogy bármeddig alhatok másnap, és amikor az összes tizedikes iskolai szenvedés a kukában landol.

Amúgy nagyon hamar bele lehet szokni ebbe a lélegzésbe. Minden napból észrevétlenül kipattan egy újabb  jó élmény, ide-oda rohangálok, hülyeségekre is időt szakítok, újra megszeretem Budapestet, mer iylenkor nem börtön, hanem lehetőség, barátnőzöm, cseresznyét eszem, végre rendet rakok a szobámban,  és egyfolytában áldom a nyarat, mint a védőszentemet.

Aztán azért is fellélegzem, mert még annyi minden vár rám. Idén rövidre, de annál jobbra sikerült a koranyári 'budapestelésem'. Egy hét, de ebbe bele próbáltam préselni minden jót, és habár imádom ezt az időszakot, jól esik, h most minden hamarabb kezdődik, és én augusztusig igazából nem leszek itthon.
A szobámat itt hagyom, és mindent, és ez azért is jó, mert azt hiszem, így tudom eléggé szeretni, ha nyáron őt is hagyom fellélegezni.:)

Holnap lesz az utolsó júniusi napom Pesten, és az is már Berlinre hangolva, úgyhogy, mielőtt megimádnám a  német fővárost ezekkel a képekkel  puszilom sokszor Budapestünk(és Horány) szuper helyeit és embereit ja és mindent, aminek köze van a nyárhoz. :)

                                                 

itt: utolsó napok a Madáchban, még évzáró nem volt, de ha valakit érdekel, akkor a bizonyítványom: fizika-2, matek-3, kémia,földrajz,biosz, töri, tesi, rajz, német, szorgalom, magatartás-4, ének, angol, irodalom, nyelvtan-5

                                               


                                                     d- betűm az osztályterem falán

                                         Blanki hullahoppozik az én hullahoppommal Horányban..:)

                                                  össze vannak nőve a kis nyunyuk

                                                      utazom

                                              a Péter meg a Sári meg a Blanka ugr

                                                                 versenyzők a Rökkben

                                  Képző, pózolok a Csönge grafikájával, amiből semmi sem látszik a képen

                             a Rebekáról nagyon sok kép kell, mert nyafog, h írjak róla, és én így oldom meg
                                             (de amúgy nagyon aribari)

                                              szia szobám, jó pihenést!:)

                                                              járunk a sínen

                                                        köszönjük a Fővárosi Vízműveknek

                                                           király Múzeumok Éjszakája Dórival

                                                               cuki Julcsi

                                                        toitoirebekadunailovenyár

Mindenki lélegezzen fel, mert nyár van, és én imádom a nyarat, és szerintem enyém a legegészségesebb tüdő.:))

van

nyár
van
nyár

köszönömköszönömköszönöm!!!

ezzel a három dallal kívánok mindenkinek szuper vakáció-érzést és boldog 30. bejegyzés-hallgatást!

Hej, óvoda, óvoda

"Hej, óvoda,

óvoda,

de fényes az ablaka,

de tágas az ajtaja,

de szép tiszta

minden terme,

zsibong a sok

gyerek benne;

olyan, mint egy kacsalábon

forgó, ékes palota.

Hej, óvoda,

óvoda,

de sok gyerek

jár oda:

Katona Anna – egy,

Varga Bence – kettő,

Pór Jutka – három,

Fazekas Marci – négy,

Fazekas Eszter – öt,

Domokos Matyi – hat,

Vas Pista – hét,

Pengő Gyöngyi – nyolc,

Fodor Dávid – kilenc,

Kováts Vicu – tíz,

tíz,

tíz,

tiszta víz,

sok gyerek,

sok cseprő-apró,

ahová indult a boglyos,

lompos,

loncsos

és bozontos,

híres,

neves,

nevezetes,

piszén pisze kölyökmackó."

(Kormos István: Vackor az óvodába érkezik)

Tíz éve ballagtam az óvodából. Az egyetlen intézményből, ahonnan sohasem vágyódtam másikba, és mindig jól éreztem magam. A három óvodai évet sokszor sírtam vissza, és sokáig nem értettem, ha valaki mondta, hogy ő nem szeretett óvodába járni. Most már látom, hogy óriási szerencsém volt a drága óvónénikkel, az óvoda igazgatójával, és a csoportommal is. 

Az óvoda első reggelén nagyon sírtam, aztán egy ideig egyedül játszottam, de hamar barátokat szereztem. Az első évre alig emlékszem, de a Mama szerint már akkor is nagyon szerettem járni, az udvaron néha a Samuval is játszottam. Arra viszont emlékszem, hogy az óvodai farsangok közül csak az elsőre mentem, mert a másik kettőn beteg voltam, és ezt azóta is bánatosan emlegetem..:)

Magára az óvodára részletesen emlékszem, pláne, hogy 8 évig mellette mentem el iskolába menet, és sokszor vissza is látogattam. Rengeteg kisebb dolog is megmaradt bennem, sokkal több talán, mint alsós koromból. Az ágyak, a szőnyeg, a babakonyha, a tükör, a falon lógó hangszerek, amiken Elvira néni gyakran játszott nekünk, a  kis székek és asztalok a wc előtti piros pöttyös függöny, a festések, játékok, az udvar összes szeglete, a szülinapok, amikor mindig mindenkit megünnepeltünk és ajándékot kapott, az hogy az egyik kisfiú sosem bírta elviselni, ha énekelünk vagy valami hangosabb dolog van, az, amikor a Papával reggel versenyeztünk, hogy ki veszi föl előbb a cipőjét, a délutáni alvás, amikor több százig számoltam, hogy végre elaludjak, az amikor az egyik kislány álmában azt a diós verset szavalta, amit aznap tanultunk, a ballagás, amin olyan büszke voltam, a rengeteg önbizalom, amit éreztem, minthogy azt is, hogy a legokosabb vagyok ott, mert ezt sokszor érzékeltették velem, az udvari játékok, amikor a kerítés mellett kérdezgettük a járókelőket, hogy "elnézést, nem látott egy macskát?", mert egyszer láttunk egyet, és egész évben azt kerestük, az, hogy egyszer ott esett ki a fogam, a martonvásári kirándulás a dadusnéninkhez, amit máig is emlegetek mindig, amikor elhalad a vonat Martonvásár mellett, a kakaó, és az, hogy nem értettem miért köszöni meg olyan sok ember nekem, hogy csak én játszom néhány gyerekkel.

Imádtam az óvónéniimet, azt, hogy ők is imádtak, az ovistársaimat, és azt is, hogy nem voltam olyan kritikus és előítéletes, mint most.

Furcsa, hogy ennyi minden megmaradt bennem élesen, és persze még ezernyi kép is és hangulat, pedig már tíz év eltelt! Azt hiszem nem véletlen, hogy sok évig óvónéni akartam lenni.

Érdekes kimondani azt, hogy tíz év, hogy már én is átéltem tíz olyan évet, amire jól emlékszem, és tíz éve már nekem is volt olyan jelentős eseményem, mint az, hogy elballagtam az óvodából.

Azt hiszem, jövőhéten belátogatok.

                                                              Martonvásár

                                                ez már a felújított udvar, de a lovacska a régi

                                                                                :)

                                                                             2001.

                                                                         2002.

                                                                       2003.

                                       2001. február 16.- farsang, elöl táncolok Viki nénivel, fantáziadús
                                                                       Piroska-jelmezben.:)                                    

                                                                       kukk

                                                      ballagásra kapott napló, halacska csoport

                                                             a mi udvarunk by sára barna:)

                                                     10 éves ajándék a könyvespolcomról:)

                                                                 az én jelem!!! :)

                                                           legjobb barátaim..:)

                                                            rólam, nekem az óvónéniktől

És egy bónusz kép Samu óvodai farsangjáról, amikor én még nem is voltam ovis, csak ott doktornősködtem köztük. :)

Amint megláttam ezt az albumban, rögtön a mostani helyzet jutott eszembe. Szóval ezennel ezzel a képpel szeretném megköszönni Samunak (és osztályának) az utóbbi hónapokat.

tisztelettel jelentem

Az, hogy nagyon rég írtam, jót is jelenthet. Ugyanis egészen elfoglalt lettem, így tavasszal.
Gyorsan telnek a hónapok, ez is mutatja, hogy én szeretek elfoglalt lenni, legalábbis normális mértékben.
Könnyebben telik az idő, persze nem mindig mosoly ül a fejemen, de azért jobb így, hogy szerencsésen  közeleg a 10. osztály vége. Ez jó. Nagyon jó. És az is, hogy év végére belenyugodtam az iskolaváltásokba. Azt hiszem ideje volt. Iszonyat rég akarok írni, de most az jutott eszembe, hogy talán azért épp ma írok, ma írom ezt, mert egy éve először voltam a konziban. Rebeka szólóját, és a konzis zenekarokat hallva, először éreztem úgy, hogy a "zenés" éveim tényleg le vannak zárva. Legalábbis egyenlőre. De ez jól esett.
És ha már ilyen kijelentéseket teszek, akkor elmondhatom, hogy 2013. kezd jó lenni. Egész jó, és alig várom első olyan igazi nyaramat, amikor nem fog nyomasztani az, hogy gyakorolnom kéne..A tavasz, igaz későn kezdődött, de programokkal telve,viszonylag vidáman telt, telik. Áprilisban életemben először dolgoztam pénzért, ami nagy élmény volt, de iszonyatosan örülök, hogy még diák vagyok. Viszont a tapasztalatért, és Berlinért abszolút megérte. Még csomó minden fontos történt, de a dolgok feledésbe merülnek sajnos, és nincs mindig kedvem írni.
A téli Budapest-undorom tavasszal rengeteget enyhült, és már kevésbé éreztem bezárva magam, mégis legutóbbi hétvégém óriási feltöltődést hozott. Sajnálom azokat, akik ezt ezredszerre hallják, de: 8 hónap után végre kimozdultam  Pestről!!!!!!! :) Igaz, még nem messzire: az első célpont Horány volt. De pár nap, és már a várva várt Mátra lábainál leszek. Közeledik a nyár, már egy órája május elseje van. Imádom ezt az érzést.
A többi képekben.