Ez annyira hülyeség, mert tulajdonképpen sose lehet valaki egyféle hangulatban...:)
Na, de mindegy igazából csak azt akarom mondani, hogy nagyon élvezem ezt a telet, mármint, hogy volt nagy hó, és remélem, hogy lesz még, mert én akarok hóembert építeni és szánkózni! Csak olyan igazságtalan, hogy nem lehet kint lenni, lehetne valamilyen hóemberépítő órám vagy ilyesmi. Habár az lenne a legjobb, hogyha itthon lehetne építkezni, de most nincs rá idő, és így nem is annyira élvezetes a tél, mert igaz, hogy gyönyörű reggel, de mire kijövök az iskolából, csupa latyak a járda és ónos eső esik.
Mondjuk azt is elviselném, ha valami faluban telelnénk, mondjuk legjobban talán Arácsra vágyom, vagyis mindegy, csak valahova. Mert miközben élvezem a budapesti hóesést és a nagy forgalmat, valami nyugis helyre is vágyom, és végre el! Mert tulajdonképpen egy hónap és 5 nap múlva mondhatom, hogy féléve csak itthon vagyok, és könyörgöm mentsetek ki!!! Persze ez nem csak azért van, mert augusztus 19-én voltam utoljára nemitt, hanem nehéz volt újra suliba menni, mostmár jobb, de a múlt hetet át kellett vészelni, félévzárás, stb..Még sosem volt ilyen bizonyítványom, holnap derül ki rendesen, de majdnem biztos, hogy 1db. kettesem lesz(fizika), 4db. hármasom(kémia,biosz,matek,rajz) 4db. négyesem(német,földrajz,tesi,nyelvtan), és 4db. ötösöm (irodalom,töri,ének,angol).
És ez a hét is sűrű, de az nem baj, mert legalább van mit tenni.
Azt hittem, kicsit összeszedettebben fogok írni, de mentségemre szóljon, hogy óriási karikák vannak a szemem alatt. Vasárnap moziztunk a Fruzsival, szombaton meg itthon döglődtem, aztán persze éjjel egykor jutott eszembe, hogy én mennyi mindent akartam csinálni, pl. blogot írni.:) De nem baj, mert végülis tök jól telt a szombat olvastam és rengeteget mosogattam, sorozatot néztem, sokat voltam a Mamával, ami szuper volt, és az Eszterrel is, csak akkor voltam ideges, amikor a délután elmosogatott száztonnányi edény este visszavarázsolódott a mosogatóba. Úgyhogy újra el kellett mosogatni. Persze szívesen segítek, de be kell vallanom, hogy ezt igazából főleg magam miatt csináltam, mert egyszerűen rettenetesen zavart, hogy nem üres a mosogató. Szerencsés a családom, hogy ilyen kényszeres lányuk van.:) Múlthéten ettem Bogi gyönyörű és isteni francia minitortáiból, és azon kaptam magam, hogy rengeteget olvasok. Az is érdekes, hogy van egy halom könyv, amit el szeretnék olvasni a közeljövőben, de most csak régieket olvastam, és annyira belelendültem, hogy most sem akarok semmi újat kezdeni. Újra Szabó Magdát kezdtem, a "Mondják meg Zsófikának"-ot, ami a kedvencem, és nem tudom felfogni, hogy miért csak ifjúsági könyv, néhány felnőttnek is és bárkinek igazából annyira tetszene, hogy le nem tudnák tenni! Pláne, hogy a felnőtteknek lehet belőle a legtöbbet tanulni szerintem. Meg olvastam régi pöttyös könyvet és Móricz Zsigmond állatmeséket, Pöttyös Pannit! Mindegyiket borzasztóan élveztem, és az hiszem, ameddig szükségem van rá, le nem teszem a mesekönyveket!
A fényképezőgépem már nagyon hiányzik, a Rózsánál van kölcsönben, aki meghívott a Láthatatlan kiállításra, ahol már másodszorra voltunk ( ő 16 éve, én fél), és nagyon élveztük!
utolsó képem vele, még mielőtt elutazott :)
asszem 2010 nyár- arács :) Ott szeretnék lenni!!!!!
"pedig volna még volna még valami mondanivalóm a nyíló nárcisz- mezőkről például az alkonyi szélben riadtan lobogó hegyi füvekről a hegyekről a folyókról égről és földről a tengerekről az óceánok alatt vergődő tűzhányókról a szerelem végtelen napéjegyenlőségeiről amikor az idő is ellankad mint a patak ha szomját oltja benne a szarvas egyszóval kettőnk dolgáról az emberiség nevében volna még talán volna még"
És eljött az is, hogy itt ülök a legeslegjobb szobában, a szobámban, teljes nyugalomban és karácsonyi Kalákát hallgatok. Imádom a szüneti blogbejegyzéseket, jó érzés így írni, és remélem, hogy olvasni is. Én nagyon szeretem azt olvasni más blogján, hogy pihen, jól van, és otthon.
Annyira vártam ezt a szünetet, hogy szerintem nem is bírtam volna ki, ha nem "kell" mindig csinálni valamit.:)
Fruzsisikea, középen az ajándékommal
korisliget, ott a Rebeka
óbuda
itt a Rebeka épp lesajnáló grimasszal a fején akar megölni, de én csak mosolygok, mert tudom, hogy az igazi halál csak a szünet után jön el, amikor a kép posztolása VÉGETT fog fojtogatni.
Boggal a liftben, fejjel lefelé
a szünet előtti hét kicsit sűrű volt, és ez a szobámon is meglátszott...
de ma már karácsonyi rend pompázik
és sötétben is szép
szünet, ma,Vörösmarty tér, Karácsonyi Oratórium előtt egy órával, karácsony előtt egy nappal, a 6. a 7. és a 8. unoka
itt meg hül a bejgli és leesett a legszebb hó!
Szóval vasárnap van. És olyan vasárnap, ami nem nyomasztó a következő hétfő miatt. aranyvasárnap. Holnap karácsony, és én nagyon várom, maximálisan karácsony hangulatom van, ami iszonyatosan jó, és várom a holnapi ceremóniát, amit már olyan jól megszoktam, és ezt a napirendet mindennél jobban szeretem. Várom minden részletét: azt, hogy a Samuval énekelve induljunk, azt, hogy a Mihi megnyomja a play-t az Élet értelmén, azt, hogy a Krúdyban csöngessenek és mi énekeljük a Mennyből az angyalt, hogy nézzem, hogy ki hogyan örül az ajándékomnak, és más is nézze, hogy én hogyan örülök, azt, hogy a Kissssssssssek ráírják a párás kocsiablaküvegre, hogy hülye Samu és Sári, mi meg hazafele ezen röhögjünk, azt, hogy itthon várjuk az angyalokat, azt, hogy belépjünk a szobába négyen és ott legyen a karácsonyfa, azt, hogy kinyissuk az ajándékokat, azt, hogy unokatstvér körbetelefonálás legyen, hoyg ki mit kapott, azt, hogy együtt együnk vacsorát, azt, hogy szenteste beszéljek a Csöngével, mint három éve mindig, azt, hogy megnézzünk valamilyen filmet vagy játszunk és közben sütit együnk, azt, hogy fenyőillat legyen, és 25-én jöjjön a Miómama, a Marci és a Dani ebédelni hozzánk, és az is, hogy 26-án unokatstvérkarácsony legyen a Vörösmartyban, és azt is, hogy menjek a Zsozsóhoz karácsonyozni, a Bogiékhoz, és végre jöjjön hozzánk a Dóri! És egyáltalán, mindent!
Boldog vagyok, mert szerethetem a karácsonyt, és szeretem is, ezekre mind várhatok, és eljönnek, és írhatok erről blogbejegyzést, és itt hallgathatom a szobámban a Kalákát, akár elsírhatom magam a legmeghatóbb Váratlan utazás részen, és nagyon örülhetek, hogy holnap december 24. lesz! Nem is tudom, hogy ezeket kinek köszönjem, de ha esetleg ő olvassa ezt a blogot, akkor köszönöm!
Az összes Kaláka számot betudnám posztolni most erről az albumról, alig tudtam választani,
