szabad-e bejönni ide betlehemmel

És eljött az is, hogy itt ülök a legeslegjobb szobában, a szobámban, teljes nyugalomban és karácsonyi Kalákát hallgatok. Imádom a szüneti blogbejegyzéseket, jó érzés így írni, és remélem, hogy olvasni is. Én nagyon szeretem azt olvasni más blogján, hogy pihen, jól van, és otthon.

Annyira vártam ezt a  szünetet, hogy szerintem nem is bírtam volna ki, ha nem "kell" mindig csinálni valamit.:)

                                                     Fruzsisikea, középen az ajándékommal

    

                                                    korisliget, ott a Rebeka

                                          óbuda

itt a Rebeka épp lesajnáló grimasszal a fején akar megölni, de én csak mosolygok, mert tudom, hogy az igazi halál csak a szünet után jön el, amikor a kép posztolása VÉGETT fog fojtogatni.

                                           

                                           Boggal a liftben, fejjel lefelé

a szünet előtti hét kicsit sűrű volt, és ez a szobámon is meglátszott...

                                            de ma már karácsonyi rend pompázik

                                          és sötétben is szép

szünet, ma,Vörösmarty tér, Karácsonyi Oratórium előtt egy órával, karácsony előtt egy nappal, a 6. a 7. és a 8. unoka

                                          itt meg hül a bejgli és leesett a legszebb hó!

Szóval vasárnap van. És olyan vasárnap, ami nem nyomasztó a következő hétfő miatt. aranyvasárnap. Holnap karácsony, és én nagyon várom, maximálisan karácsony hangulatom van, ami iszonyatosan jó, és várom a holnapi ceremóniát, amit már olyan jól megszoktam, és ezt a napirendet mindennél jobban szeretem. Várom minden részletét: azt, hogy a Samuval énekelve induljunk, azt, hogy a Mihi megnyomja a play-t az Élet értelmén, azt, hogy a Krúdyban csöngessenek és mi énekeljük a Mennyből az angyalt, hogy nézzem, hogy ki hogyan örül az ajándékomnak, és más is nézze, hogy én hogyan örülök, azt, hogy a Kissssssssssek ráírják a párás kocsiablaküvegre, hogy hülye Samu és Sári, mi meg hazafele ezen röhögjünk, azt, hogy itthon várjuk az angyalokat, azt, hogy belépjünk a szobába négyen és ott legyen a karácsonyfa, azt, hogy kinyissuk az ajándékokat, azt, hogy unokatstvér körbetelefonálás legyen, hoyg ki mit kapott, azt, hogy együtt együnk vacsorát, azt, hogy szenteste beszéljek a Csöngével, mint három éve mindig, azt, hogy megnézzünk valamilyen filmet vagy játszunk és közben sütit együnk, azt, hogy fenyőillat legyen, és 25-én jöjjön a Miómama, a Marci és a Dani ebédelni hozzánk, és az is, hogy 26-án unokatstvérkarácsony legyen a Vörösmartyban, és azt is, hogy menjek a Zsozsóhoz karácsonyozni, a Bogiékhoz, és végre jöjjön hozzánk a Dóri! És egyáltalán, mindent!
Boldog vagyok, mert szerethetem a karácsonyt, és szeretem is, ezekre mind várhatok, és eljönnek, és írhatok erről blogbejegyzést, és itt hallgathatom a szobámban a Kalákát, akár elsírhatom magam a legmeghatóbb Váratlan utazás részen, és nagyon örülhetek, hogy holnap december 24. lesz! Nem is tudom, hogy ezeket kinek köszönjem, de ha esetleg ő olvassa ezt a blogot, akkor köszönöm!

 Az összes Kaláka számot betudnám posztolni most erről az albumról, alig tudtam választani,

                                              de az biztos, hogy  párnácskánkba takarnánk...

Boldog karácsonyt mindenkinek!