mindenki másról beszél

Alaposabban mosok így fogat, hogy tudom, csütörtökön fogászatra megyünk. Érdekes.
Azon gondolkozom, hogy valamikor sosem fogok pár olyan dolgon gondolkozni, mint most, 16(2és fél hét múlva) évesen.
Mint például valószínű, hogy ezen se.:)
Ez most kicsit zavar, habár valószínű, hogy akkor már nem fog zavarni. Vagy érdekelni..
Hú, ezt gondolatban jobban meg tudtam fogalmazni. Mint mindent.:) De asszem az a lényeg, hogy sajnálom, hogy pár év múlva már nem így fogok gondolkozni/nem ilyen gondolataim lesznek. Habár talán. Reménykedni lehet! :)

Fogok napokig azon gondolkozni, hogy egy egy hónapja látott  színes kerítés vajon mihez tartozik? Akkor is ennyi megválaszolatlan kérdés kering majd  a fejemben? Minden este olvasok majd? Fogok még valakiért ennyire rajongani? De közben ugyanilyen kritikus leszek másokkal szemben? Aggaszt majd, hogy nincsenek olvasóim vagy megelégszem az önmagamnak-írással? Fogok egyáltalán azon gondolkozni, hogy pár év múlva mi lesz majd a fejemben?


Azt hiszem, sokkal többet tanulok, ha okos emberek beszélgetését, vitáját hallgatom/olvasom, mintha az iskolában ülnék. Erre mondjuk már rég rájöttem a nagy eszemmel, csak erősen foglalkoztat, hogy tényleg okosabb lehetnék, ha ezt tenném. Habár az iskolában is sokat tanulok, ha nem is a tananyag a fontos, akkor is. Na mindegy, majd egyszer persze fenekestül felforgatom és megváltoztatom az oktatásrendszert. Oké? Addig meg számolok matek órán.

Túl erősen kritizálom magamban mások gyereknevelési módszereit, de hogy én is valamit el fogok rontani, az tuti! :) Van amikor nagyon okosnak érzem magam(fúj, de nagyképű!), de van, amikor nagyon nem (szegény!).

Nem valami lényegesek a fentiek, úgyhogy azt szűrjétek le a bejegyzésből, hogy az élet amúgy szép! Ha már iylen költői hangulatomban vagyok. És szeretem az őszt, csak most ebben a pillanatban nem.

Az őszi szünetnek meg üzenem, hogy kapkodja a lábait! Utána meg befejezném a 15. évem.

Nesze neked szokványos bemutatkozás! Ezt például mind elmondhattam volna az új osztályban. Most már mindegy.
-Szeretek olvasni...
-Oké. De ki vagy??

Apró dolgok nagy ereje

Tök jó, hogy a Rebeka már elégedetlenkedik, hogy régen írtam, úgyhogy most végre megteszem. Meg persze azért is, mert ma képtelen voltam felkelni és bemenni az iskolába...

A régi blogomban már volt egy ilyen című bejegyzés, de mivel úgy érzem, az utóbbi hetekben ez megint nagyon fontos nekem, erről írok.
Ezekbe a bizonyos apró dolgokba nagyon jó érzés beletemetkezni, és kibírni egy napot.
Reggel annyira feltöltődöm tőlük, hogy nem is emlékszem az egy perccel azelőtti állapotomra, ami sosem mondható fényesnek... Arra gondolok, h mostanában oylan szerencsém volt, hogy reggel csomószor kaptam szuper sms-t.(köszi Zsozsó, Fruzsi, Csönge) A Samuval meg suli közben tudok sokat smsezni.
Vagy legyen ez egy email, aminek örülök, és csak reggel olvasom, valami blogbejegyzés akár, vagy valaki hangja kora reggel, amitől elszoktam, de múltkor a Mamával mégis váltottam pár szót. És ha a Samu nulladik órára megy, még vele is találkozom. Az is, ha a Papa hív, hogy hol vagyok már, vagy esetleg jót álmodok.Ha tudom,h suli után csinálhatok valami jót, várhatom,h  a Barnival dolgozhassak az Illésben, a Mió mamánál ebédelhetek, Marcival, Blankával, Rózsával egy pillanatra találkozhatok. A Fruzsival király összefutni a Deáknál, a Bogival új körömlakkokat venni.A Rebussal tervezgetni, hogy mit csinálunk a hétvégén, amikor végre találkozunk. A Danit hazavárni.
Annyira jó, hogy van lehetőségem ilyeneken gondolkozni, ilyeneket várni, sokkal gyorsabban, az smsektől meg jobban telik a nap.
"úgyhogy segítség! jöjjenek az apró jó dolgok, mert iszonyatos erejükkel meg tudnak változtatni egy hosszú, rossz napot!"

Talán azért vagyok kiéhezve az apró dolgok nagy erejére, mert történtek most nagy dolgok, amik elszívják az erőt.És főleg azok forognak a fejben, szóval jó kicsit letakarni valamivel őket.
Szóval beköszöntött a szeptember, ami rég volt iylen nehéz, de nem baj, mert talán így megint sokára lesz az.Ameddig meg nehéz, pázlit rakunk ki a fejünkben az apró dolgok nagy erejéből.

inkább

leírhatnám most azt is, hogy mennyire imádom szemest, és már milyen rég volt az egész, és hogy visszamennék júniusba, és hogy nem szeretnék egy újabb évet, és ettől kicsit meg vagyok ijedve, és arról is írhatnék, hogy milyen szuper volt a kapolcsos pár nap, a sziget,milyen koncerteken voltam, és hogy a híradóban is benne voltunk, arról is akár, hogy sóstón király lánybulit tartottunk a bogival, vagy hogy arácson még egy hónapot maradtam volna. azt is simán megemlíthetném, hogy tényleg gyűlölöm a nyár végét, és hiányozni fognak a hétközi programok, a nyár hangulata, a hajnalig élet, és a délutánig alvás, arról is írhatnék, hogy nagyon szép a karkötő, amit a csönge csinált nekem és hogy mi mennyit dolgoztunk itthon, és milyen fantasztikus változások vannak a lakásban, hogy teljesült az ezer éves vágyam, és most a saját szobámból írok, igazából azt is elújságolhatnám, hogy kontaklencsém lesz a jövőhéten, és hogy micsoda kincseket találtunk a kispadláson, hogy az utas és holdvilág tetszik,de egyáltalán nem vagyok biztos a helyesírásomban, és fantasztikus programok vannak a hátam mögött, amiket tovább szeretnék folytatni, de nem lehet.a bejegyzés címkéjét meg nem sohasem ismerném be hangosan.
ezeket mind leírhatnám, de nincs kedvem.

inkább azt osztom meg mindenkivel, hogy a papával jól tudunk együtt dolgozni.
ha nincs kedvünk, nem beszélünk, és ez vele még sem rossz, se uncsi.

Holnap reggel

Jövök Szemes!!!!!
Ne izgulj, nem hagyom ki az év legjobb időszakát!!!!!!

Juhé

Hajnali fél ötig szortírozás, a kelő nappal fekvés, egyig alvás, kánikula, szúnyogcsípés, Horány, Kiss-napok, olvasás, blogírás, balatonszemes-várás, alvás, láblógatás, izzadás, fürdőruha vásárlás, vonat, menetrendek, tervezés, gyümölcssaláta, rendrakás, ventillátor, víz, szabadság...

I LOVE NYÁR

Hiba

Biztos, hogy a legtöbb emberben van ilyen hiba, de engem annyira zavar! Pedig ez tényleg alapvető emberi tulajdonság. Csak arról van szó, hogy néha rámjön egy roham, amikor egyszerűen elegem lesz abból, hogy nem vagyok mindenhol felszabadult. Az akarok lenni! Nem vagyok olyan, aki mindenhol gátlásos, sőt szerintem valahol fel sem tehető rólam, hogy máshol az vagyok...Az a baj, hogy van olyan hely, ahol teljesen felszabadult embernek ismertek meg, és van olyan, ahol teljesen az ellenkezője. És én ezt nagyon bánom, szuper lenne valamilyen középút, vagy az, hogy mindenhol tudok normálisan beszélni, nem botlik össze a nyelvem és kimondom a véleményem. Ezeket eddig nem igazán bírtam szabályozni, de próbálkozom, csak az a baj, hogy sok helyen/társaságban nem érzem magamat olyannak, amilyen vagyok, jobb fej akarok lenni, mert normális esetben azt érzem néha, hogy jó fej vagyok.. Önbizalom-ingadozás? :)

Szeretek utazni, és közben megfigyelni az embereket. Az másik kérdés, hogy folyamatosan bámulom őket, és csak egy idő után veszem észre.. Azt hiszem, egész nap utaznék, hallgatnám a beszélgetéseket, kár, hogy kb. halálfélelmem van az utcán. Na jó, nem mindig, de általában van egy szorongás bennem, és félek az emberektől. Jobb félni, mint megijedni... Oké, de ez már túlzás.


Valami baja van a fényképezőgépemnek, a Mama tegnap teregetés közben leejtett az erkélyről egy zoknit, nem tudok fogalmazni és lusta vagyok áttérni a mozilláról, pedig szar és kéne..

Hiba, hiba, hiba...

jól jegyezd meg!

-Mutatkozz az utcán minél többször kisgyerekkel vagy kiskutyával, mert akkor garantáltan mosolyogni fognak rád!
-Fogd fel, hogy a buszon te is a tömeg része vagy, nem csak a többi ember!
-Ne olvass századszorra járművön, amikor tudod, hogy hányingered lesz!
-Ne akarj több dolgot csinálni egy nap, mint amennyi lehetséges!
-Aludj sokat, mert egyszer el fogsz fonnyadni!
-Akárhogyan is néz ki a lábad rövidgatyát vagy szoknyát  vegyél ilyen időben, mert esküszöm, hogy különben meg fogsz őrülni!

Mindenkinek sok sikert a megjegyzéshez, és most (az utasításokat betartva) elindulok a Fruzsiékhoz.