2014. április 24., csütörtök

hiszekegy

Azt hiszem, hogy ma mentem utoljára a bátyámmal együtt iskolába.
Azt hiszem, hogy ez engem jobban megvisel, mint őt.
Azt hiszem, hogy az is engem visel meg jobban, hogy a Virág és ő ballag.
Azt hiszem, hogy engem minden változás megvisel.
Azt hiszem, hogy sosem fogom elfelejteni, hogy milyen lassan fűzi a cipőjét reggel, amikor késésben vagyunk.
Azt hiszem, hogy az is fog hiányozni, hogy miatta épphogy beérünk vagy elkésünk.
Azt hiszem, hogy egyedül én már nem is akarok nyomorogni a hetes buszon.
Azt hiszem, hogy talán az az egyik legrosszabb, hogy pár nap múlva nem mondhatom, hogy a bátyám és én is madáchosak vagyunk.
Azt hiszem, hogy ha már végre blogot írok, nem csak nyolc mondattal kellene elintézni.




                                             Virággal is volt ám utolsó közös suliba menésünk:)

4 megjegyzés:

  1. nagyon megértelek, szegény Sárikám!!!!

    VálaszTörlés
  2. olyan rossz, hogy egyszer mindenkinek eljön az idő, amikor ott kell hagynia a madáchot :(

    VálaszTörlés
  3. :) :( igen, mi is ezen szenvedünk mostanában, hogy jézuuusom, jövőre ilyenkor..

    VálaszTörlés